SIRVERSEK A SZALONTAI TEMETŐBŐL

Sötét éj van, melynek

Virradása nincs,

Csontomon nem csörög

Nehéz vasbilincs,

Mégis rabként nyugszom

Mélyen föld alatt,

Lelkem elrepült, de

Testem itt maradt.

Álom, álom, hosszu álom,

Ébredését várom, várom.