SIRVERSEK.

Sárga gyopár fedj bé; zöld rozmarin ága hajolj rám!

Bús sírom hantján, nyílj ki fehér liliom!

Hű mátkám! a gyopár szív-búdat; a rozmaring, édes

Szűlök! az eleven kínotokat jegyzi.

Én vagyok a liliom, sárnak halavány liliomja!

Szűz koszorús fővel, menynek arája levék!

Hü jegyesem! melytől elsáppada arcod utánam:

Bánatodat híven jegyzi a sárga gyopár!

Oh kedves szüleim! sírom két összeborúló

Rozmaring ága! virág nem nyilik élteteken!

Sárgás gyopár boríts be engem!

Hajolj rám gyászos rozmarin!

Fehér liljom, piros rózsával

Virúlj fel sírom hantjain!

Hű mátkám! csendes, holdas estén

Ha híved meglátogatod:

Szakassz a sárga sírvirágból,

Mely jegyzi sápadt bánatod!

Virága nincs a rozmarinnak.

Kedves szülőim! éltetek

Elhullatá örömvirágit,

Felette bánat s gyász lebeg!

Én rózsa voltam s liljom lettem

Siromnak halvány liljoma!

Ne szánjatok! szűz koszorúmmal

Levék az ég menyasszonya!