SÍRVERSEK

Emléket kérek síromba leszállva, s ez emlék

Férjem s gyermekeim szívbeli gyásza legyen.

Hű nőért a férj, az anyáért gyermekek, a jó

Testvérért a család búnak eredve zokog.

Őt a halál keze érinté, s az előle futónak

Nem maradott más, mint e könyöretlen öböl.

Későn, vajha minél későbben lássalak ismét,

Kiktől válnom a sír néma parancsa idéz,

És ne legyen rövid életemért bánattok emésztő;

Emlékezni reám hű szeretetnek, elég.

Játszám s meghaltam; játékim folytatom égben:

Nem lehet isten előtt játszva örűlni tilos.

Kettévált a család; én mentem ölelni a holtat:

Nem lehetett egyedűl hagynom az édes anyát:

A sírnak szentsége föd itt bú és bajok ellen:

Éltél volna soká, nem volna biztos e sors.