SOK BAJ

Mi lelt engem, én nem tudom,

Hej nagyon sok az én bajom:

Szeretni kell a rózsámat,

Tőle csókoltatni számat.

Karcsu testét átkarolnom,

Ölelését elfogadnom,

Nézni rá s őt hagyni nézni

És szemétől el nem égni!

Van-e ily baj a világon,

Mint az én nagy boldogságom?

Félek, félek, hogy mulandó,

Mint az asszony változandó,

És ha egyszer elenyészett,

Minek akkor már az élet!