SOK SIKERT ÉRJEN!...

A multkor, hallom, rólam beszélt, édes,

- Szép magától, hogy emlékszik reám -

S megkérdezé (igazán mily kedélyes!)

Ki »érdekel« most, melyik szép leány?

Sajnálom azt, hogy itt kell adni választ

És azt, hogy én még mindig verselek -

De levelet csak nem írok magához?

Személyesen meg nem beszélhetek.

Nos, köszönöm hát aranyos figyelmét,

Valahogy csendben én is megvagyok.

Húzom az élet sok prózai terhét

S nem félek már, hogy »búmban meghalok«.

Az öreg Plátót megtagadtam végképp,

Az ő tanában nincs más, csak üröm -

Egyszóval, édes: én kijózanodtam

S az új szerelmet szörnyen kerülöm...

De hogy figyelmét én is viszonozzam:

Hát maga hogy van?... Gondja nem lehet,

Van már új csillag (zavarba ne hozzam!),

Aki jó párti s nem ír verseket.

Jó, hogy a dráma ilyen vígra fordult

S egy kis házasság lesz a vég talán -

Én a szerepem most már befejeztem:

Sok sikert érjen, édes szép leány!...