Solveiget hallgatom

Ma szőke álmok szűzi fénye,

Tengerszemek derűje, mélye,

Virágmezők világos éje,

Nagy tengerek szabad zenéje

Száll szívembe mélyen.

Ma nem pereg a homokóra,

Gondot, hamut szívembe szórva,

Ma szürke szerda szordinója

Agyamat fájón át nem fogja,

- Virág nyit az éjben.

Ma mély üvegharang a lelkem,

Ma csend a szívben, dal a csendben,

Ma jó a sors, nem vádol engem

Eredő bűn: ma újra lettem

S gyermekségem érzem.