Somlay Arthurnak

Pozsony és Kassa dómjának harangja

Zeng fönséges hangodban, Somlay,

És benne sírnak ujjongva, zokogva

Tűnt századok magasztos álmai.

És benne búg a vajúdó jövendő,

Hogy lesz még egyszer ünneped, magyar

És benne orgonál sok ősi erdő,

Tavasz nyög benne s zokogó avar.

A szép hazugság deszkáin ha látlak,

A szent igazság hite szól felém

És bátor tett lesz a bús költemény.

Ó szent a játék és áldott a látszat,

De több, nagyobb a te művészeted,

Ki ember s férfi vagy minden felett!