Spectrum

By Sándor Reményik

Fehér az ős-szín.

Talán nem is szín,

A költő szerint csak „világos csend”.

Fehéren, tisztán

Buzog a véghetetlen térből

A csillagzatok vándorfénye,

Míg fennakad egy hitvány üvegen.

Akkor megbomlik, megzavarodik,

Ős-tisztaságát homály futja be,

Egysége szertehull.

S a megzavart fény bomló káoszából

Lángrakapnak a születő színek:

Égő-piros, halványzöld, méregsárga,

Irigység, bosszú, remény, szerelem,

Ezernyi vágy.

Szeretnék gyermek lenni újra,

Isten báránya, ártatlan-fehér,

Bontatlan-egy.

És szól a hindu bölcs:

A munka könnyű:

Vedd el a nap elől az üveget.