Svájci séta

Mint lassú őszi madarak,

húztak a percek el felettünk

s ócska albumot nézegettünk.

A Mont-Blanc nagy gigászi árnya

a víz tükrében is havas, mély,

s csodákkal várt egy genfí kastély.

Végig is jártuk a sok szobát,

melyet a fantázia ácsolt:

cukrot kerestünk, vagy kalácsot.

Alkonyatkor bizsergő szélben

libegett lelkünk lenge fodra;

felsétáltunk a bástyafokra

és átöleltünk mindent, mindent,

mi visszaverte örök arcunk

s csak akkor mienk, mikor alszunk.

Végére járt az ócska album

s utolsóra, mint könnyes álom,

elmerültünk a Lac-Lemanon.