Szabad hajók

Szabad hajók a távol óceánon,

Köszöntelek, boldog, szabad hajók.

A ti világotok az én világom,

De én most rab vagyok, most rab vagyok.

Tisza vizének egyhangú magányán

A révben ringom, bordám oly beteg,

Ti a titokzatos távolba jártok

És én nem mehetek!

Szabad hajók, mi büszke gyönyörűség

Szelni a gyöngyös, tajtékos habot,

Ó tenger: végtelen, boldog mezőség,

Vágyak, kalandok, gályák, viharok!

Piros vitorlát tárni új szeleknek,

Táncolni hullámok toronyhegyén

És én e csöndben, révben vesztegeljek,

Árván révedjek én?

Szabad hajók a vihar éjszakáján,

Mikor Szent Elmo lilás tüze ég

A tenger és ég harsogó határán,

Mikor villámok ujjongnak: elég!

Be irigyellek, szép halált haltok ti,

Engem hazám bús réve ittmaraszt,

Hínár és jég között örök közönyben

Várok egy új tavaszt!