SZABADSÁG

A gyermekszájban puszta szó: egyéb nem,

betűk az irkán; könyvbe nyomtatás.

Petőfi-vers, mit néhanap szavalnak,

négy fal közt éltet adva a szavaknak -

kurta feladvány. Semmi, semmi más!

Az ifjú már a lábaiban érzi

és ott feszül a bordái alatt.

S ha bor folyik le éles ifjú torkán,

valami dac, valami lázas orkán

zúg belőle: szabad leszek! szabad!

A férfi már elkésve, búcsuzóban

görnyedt nyakával bólogat neki.

Mert csak éjfélben, síri-lebegően

keresi fel kísértet-lepedőben

és rózsáit az álmára veti.

De én: bitang eb, nép koldusa, költő,

utolsó rongyát is fölemelem;

ruhát meg inget szabatok belőle,

hogy riadtan megfussanak előle

azok, kik rabul bántak énvelem!...