[Szakadatlanul zsong a napfény...]

Szakadatlanul zsong a napfény.

Olyan csönd van, hogy nem lehet

leírni, nem ijedt csend, nem szakadék,

csak visszafojtott lehellet.

Minden szó után szünetet tartasz,

pontot teszel. Valami eltörött.

Bizonytalan, szelíd a hangod,

mintha más beszélne a hátad mögött.

Lábadozó vagy. Hunyt pillájú

királylány, mesebeli hajadon...

S a tömött lombok zöld árnyéka

furcsán reszket a hajadon.