Szakállszárító

Az öreg gazda ül a ház előtt

És nézi, hogy a nap mint áldozik.

Pipál, nem moccan. Az idő is áll

Egy pillantásra, ha meglátja őt.

Az évek hóval födik el fejét

És barázdákkal barna homlokát.

Ő csak pipál, nem moccan. Tehenek

Tarka csapata baktat az úton.

Elbődül egy, talán a fűre gondol,

Mely benne már tej, kisdedek bora.

A másik mélabúsan visszanéz

A rétre, hol ma boldogan delelt.

A sárga, fehér, fekete sereg

Szép lassan, lassan eltűnik a zöld

És barna kiskapukban. Az öreg

Tovább pipál, nem moccan és a nap

Már bíbort sző a lila föllegekbe.

Elnézem vaksi, ideges szememmel

Ez öreget, e tiszta, mély nyugalmat,

Melynek napáldozatja csupa csönd

És béke. Pipafüstje égbe száll

És gondolatja már a föld alatt jár.