Száll a pihe

Száll a pihe, száll, száll,

jönnek a versek, hullva-hullnak,

sok-bepólyázott rózsafára,

sápadt emberek kalapjára –

Száll a pihe száll, száll.

Olyan szép fehér minden álmunk:

Önnön bánatunk szemfedője.

Sziszegő, szomorú szellők szárnyán

felhős lelkünkből imbolyog,

hogy szebb legyen a világ tőle.

Csókolnak, sírnak, fehérítnek

énekelnek és szívre hatnak –

így rendelte a végzet el:

csak hulljanak a hópihék,

ha tudják is, hogy elolvadnak.

Hó-olvadásban hó-felejtés – –

a sárgolyón majd gonosz nyár ég –

a világ nem lesz soha jobb,

s mire jó ez a téli táj,

bánatos buta pihe-játék?

Száll a pihe, nincs felelet,

jönnek a versek, hullnak, hullnak,

sok bepólyázott rózsafára,

sápadt emberek kalapjára, –

Száll a pihe, száll, száll...