„Szálla alá poklokra”

Mielőtt fölmennék az égbe,

A látásaim hetedik egébe:

Először poklokra kell szállanom.

Ez az én sötét, sötét korszakom

Minduntalan megújul.

Néha csak órák, néha csak napok,

Néha hetek, - és néha hónapok...

Testvéreim, lelkek, közeliek,

Ilyenkor hagyjatok:

Kietlen és idegen lényemen

Ne csodálkozzatok.

Érettetek vívok, miattatok,

S a Szépségért - a hétfejű sárkánnyal,

Mennyországért - az egész alvilággal.

És ne higgyétek azt,

Hogy elszakadtam volna tőletek,

Amért elbujdosom előletek.

Ó ne higyjétek ezt,

Miként a kicsinyhitűek teszik.

Ha tőletek százszor távol vagyok:

Bizony mondom, én veletek vagyok

Mind e világnak végezeteig.