SZATÍRA-PÁLYÁZAT

Most jön szépen, csendesen, biztosan

Az ugorka-szezon,

Amikor élni nagyon unalmas,

S meghalni viszont rezon.

Első jele ennek,

Mondhatnám úgy is, hogy első fecskéje

A Csokonai-kör pályázata

Szatírára,

Melynek háromszáz kroncsi lesz az ára,

S viszont nem lesz irodalmi becskéje.

Most majd a nálunk található

Nagy írók

Egész nyáron körmölni fognak,

Ha erre gondolok, sírok,

S a könnyeim úgy potyognak,

Oly bájjal, mint a

Szávay Gyula humort író tollából

Az elkeseredett tinta.

Pedig t. közönség, megsúgom önnek,

Hogy felesleges ez a szép pályázat,

Mert akik megérdemlik a díjat,

Azok máris pályáztak.

Pályázott például kitűnő Szávaynk

V.H.O.Sz.-elnöki minőségben,

Mert beleszatírázott szépen

A nagyváradi újságírók belébe,

Megokolván, hogy a váradi sztrájknál

Közbe miért nem lépe -

Hát egyszerűen azért, mert nem küldtek

Deputációt elébe.

S tudni méltóztatnak még azt is tán,

Hogy egy másik nagy író,

Na ja, az a Géczy István,

Az is írt egy szatírát a múltkor,

A drága!

- Nemzetes asszony szerepelt abban,

Szép zsinóros barchet-nadrágba,

Nagyon jól benne volt a darabban

A népszínműi műfaj szatírája.

S szép szatírát szerzett a tisztelt mester,

A harmadik nagy író,

Kit homlokon csókolni a múzsa restell,

S akit, ha nem csal a memóriám,

Gyan Thulának hívnak talán,

S akinek az az eredetisége,

Hogy bele tudja írni egy regénybe

A helyesírás egész szatíráját.

De a szatíra-írói pályát

Legszebben mégis K. Tóth Miska járja,

Felhívjuk a Csokonai-kör figyelmét

Az ő korszakos alakjára.

Ha a kör érdemei elaggnak,

S fel akarják frissítni őket,

Csak válasszák őt meg

Választmányi tagnak.

Ő az iskolai könyvajándékozást

Figurázta ki,

Oly módon, hogy ajándékul

A Magyar Siont rázta ki.

Vagyis egy oly könyvet,

Egy oly könnyed,

Gyereknek való olvasnivalót,

Amit a raktáron már beszőtt a pók,

S ami úgy hemzseg a vonzó bájtul,

Hogy ha olvassa valaki,

Hát elájul,

Vagy fülig reped a szája

Az ásítástul.

Nagyon szép jutalmat érdemel ezért

K. Tóth Miska,

A szatíra-szerző hamiska,

Amért ennyi kultúrbölcseség

Rekedt beléje,

Adjunk neki is,

Bármibe kerül is,

Félre zsugoriság és félre gond,

Egy díszpéldányban

Díszpókhálós és dísz avas

Magyar Siont.