Szavakat gyűjtök

Szavak, szavak, szavak, szavak.

Egyik érces, másik rekedt,

de mindenképen elriasztják

a közelgő tündéreket.

Gyűjtöm, mint tört cserépdarabkát,

üres gyufaskatulyát a vak.

Kezembe fogom, szétpergetem:

szavak, szavak, szavak, szavak.

Az évek óta összehordott

romló kalácsot, lopható ezüstöt

tán mégse szórja szét a szél,

mint a szomorú, szürke füstöt.

Mi lesz velük, mi lesz velem?

Üres mezőkön dob pereg.

Győzelemre, rohamra fáradt

a rongyos, éhes hadsereg.

Ha egy-kettő meg is marad,

csorbult, csúfult tükörszilánk,

a dicsőséges Isten arca

nem fog abból ragyogni ránk.

Különben is sötét a város,

emberek, barmok alszanak.

Hiába pereg a jégeső is:

Szavak, szavak, szavak, szavak.