SZEBB AZ ASSZONY, HA HAMIS

Szép az Asszony, szebb mint máskor,

Ha hamisság van vele.

Láttam ilyet, s majd megvesztem,

Szívem úgy elgyúlt bele.

Akkor apró gerjedelmek

Tűzesitik arcait,

S titkos édes vágyodások

Töltik el két szemeit.

Mintha semmit nem kivánna,

Nem szeretne, úgy teszen,

Ég pedig szép arca, s szíve,

Nyelve van csak csendesen.

Ámde hogy hevét titkolja,

Annyival szebb és csalóbb,

Mint a nap ha eltakarja

Félig arcát, bájolóbb.

Ezt hogy láttam, följegyeztem,

Ezt állítom még ma is:

Szép lehet; de mindeneknél

Szebb az asszony, ha hamis.