Szegedi önarcképek

Mindenféle igazgató

Elszerződtet engem,

Én pediglen itt maradok,

De én nem szégyenlem.

Kicsi vagyok, majd megnövök

S leszek fővárosi,

Az én nevem, híres nevem

Kukorica, Kukorica Rózsi.

A szegedi humoristák

Mind belőlem élnek,

Én köteles híve vagyok

Minden nőszemélynek.

Városházban és színházban

Első helyen ülök,

Az én nevem, becses nevem

Kukorica, Kukorica Fülöp!

Az én szavam Isten szava,

Mert a néppel tartok,

Meginog a toronyalja,

Ha egyet rikkantok.

Sokat beszél az ember, míg

Feje lágya benő,

Az én nevem, ösmert nevem

Kukorica, Kukorica Benő!

Szeged város, híres város,

Tápéval határos,

Van is neki panamája

S ez az általános,

Én pediglen tisztogatok,

A dolgok így állván,

Az én nevem, régi nevem

Kukorica, Kukorica Kálmán.

Szűrdolmányom ezüst gomb és

Szegeden kultúra,

Mit tudják itt, mi fán terem

Preludium, fúga.

Mikor adnak itt operát,

Mely sok pénzt igényel?

Az én nevem, jeles nevem

Kukorica, Kukorica Péter!

A szegedi aranyifjú

Mind éntőlem retteg,

Én dobom ki én veszem be

Őket önkéntesnek.

Táncoljatok magyar lányok,

Nálam van a lista.

Az én nevem, magyar nevem

Kukorica, Kukorica Pista!

Mindenféle szerződésnek

Vége szokott lenni,

Mindenféle jó színésznek

El kell innen menni!

Én se vagyok ripacs éppen,

De egyedül bajos!

Az én nevem, az én nevem

Kukorica, Kukorica Lajos!

Toronyalja a lakásom,

De ez csak az egyik,

Mindig járok, meg sem állok

Soha Budapestig.

Sok az ügyem, sok a bajom,

Sok a banket, muri,

Az én nevem, becses nevem

Kukorica, Kukorica Gyuri!

Sok híres ház van Szegeden,

Városház és színház

És a harmadik egyetem,

Bár erre még nincs ház.

De azért a kávéházban

Ül az egész város,

Számos látogatást kérek:

Kukorica, Kukorica János!