Szegények

Te elfelejted, hogy délben mit ettél,

kivel beszéltél tegnap, ki az ellenséged, barátod,

mert gazdag vagy s feledékeny.

Ugy elhagyod élményeid, mint kiolvasott

újságaid a gyorsvonatok hálófülkéiben,

s robogsz tovább,

köszönve ennek, mosolyogva emerre,

igen szórakozottan.

De a szegények még most is tudják,

mit mondtál te nekik öt évvel ezelőtt,

hogy végigmentél a budai utcán,

s megsimogattad szőke kisfiuk fejét,

ki azóta

ott porlad a tabáni temetőben.

Óvják ők azt, ami élet,

félreteszik, amit csak megérintett,

mint azt a siralmas bádogdobozt, amelyben

cigarettát tartottak valaha mások.

A szegények virrasztanak,

vigyáznak mindenre,

élnek tehelyetted is,

és nem felejtenek.