SZELLEMHANG.

Hajnal szült engem, fiatalka tavaszkori hajnal,

Rózsa valék, oly szép mint maga az ifju tavasz.

A tavasz elhervadt, lomb-hulltan gyászol az erdő,

Rétek víg zöldét hó fedi s éjszaki fagy.

Engem is elfedezett. Mit sírsz, kegyes édes anyácskám?

A tavasz elhúnytán fülmile nem kesereg.

Ámde te sírj! A tavasz megjön, meg ezernyi virága,

Gyermeked, édes anyám, ővele fel nem üdűl.