SZEMBEN A FENSÉGES...

By Árpád Tóth

Szemben a fenséges, esti hegyekkel,

A lassan omló folyam mellett,

Kinek mutogatod

Drága termeted, drága melled?

Gondolsz-e arra, hogy odafent,

Millió mérföldjein túl az égnek,

Örök csillagok roppant

Villanylángjai égnek,

Gondolsz-e arra, hogy körül

A vén föld szörnyű torokká feszül tágan,

S lények milliói szenvednek,

Tünődnek, véreznek ma este a világban,

Kinek mutogatod hát

Bájaid, a sok kicsi kincset,

Elfojthatja-e szegény pazarságod

Az ezer hörgő, vajúdó, fájó nincset?...