Szemem gyakorta visszanéz

Szemem gyakorta visszanéz,

és úgy idézlek,

anyámnak atyja, régi gyógyszerész.

Arcodon mély magány jegye.

Te félreültél,

hogy mulatott cigánnyal a megye.

Azt mondják régi emberek,

tej, szódavíz volt

italod hangos asztalok megett.

Ruhádon nincs egy árva folt,

oly szűzi-rendes,

de körmöd a sok jódtól sárga volt.

Patikus-család hű fia,

könyved se volt több

csak egy latin, ó Pharmacopoea.

Bolyongtál a magyar mezőn,

lankadt zarándok,

fájó göröngyre estél könnyezőn.

Hányszor látlak, ifjú füvész,

alélva menni

egy tájon, hol az inség fütyörész.

Szívedbe méreg és virág,

bot a kezedben,

a válladon egy ócska hátizsák.

Ánizs, kamilla, jószagú

gyökér volt benne,

és benne volt, már benne volt a bú.