SZEMERE MIKLÓSNAK

Barátom Szemere de genere Huba,

Hallom, hogy Pesten ülsz egy hitvány oduba;

Kőrösre is talán eljösz rándevuba,

Hol nem sok köpeny van, de annál több suba.

Jőjj édes barátom, készen vár a szoba,

Doktorral, borbéllyal ne légy már alkuba;

Beteg orrod dugd el kicsávázott...

Ugy sem árt a szél; mely ered Moszkauba.

Jövel édes társam! sül immár egy tuba,

Melyet Lackó fiam hizlalt a hijuba;

Itt van Mentovics is, majd betesz a zu-ba,

És Szilágyi Sándor, ez a felnőtt buba.

Itt van még Losonczi, velünk egy szapuba,

Pegazusnak ő is nektárt tölt váluba;

Nosza hát egy verset mondjon impromptuba,

De ne legyen benne nyomtatási-huba.

Kár, hogy Tompa Miska nincs e koszoruba,

Hanem otthon kuttog Hamván a hamuba,

Majd anekdótázna, mert őnála sub A,

B, C, ezer is van készen a batyuba.

Ne hadd gyönyörködjék otthon a két luba,

Melyen Csizbe rándul vagy Lénárdfaluba;

Találjon örömet fiába, Gézuba,

És annak dajkája: telibél Erzsuba.

Mi pedig barátom töltsünk a szaruba,

Nem vagyunk professor olyan de - Poruba;

Inkább a beszédet vigyük át te s tu-ba,

Soká élj Szemere, mint nagyapád Huba.