SZEMERE PÁLHOZ

Engem lombok hűvös éjelére

Bromios int, és habzó pohár,

Rád olympi lyánynak keble vár,

Hol mosolygva űl trónusán Cythére.

Mirtuszt fűz a költő szép fejére,

S kény virányin, melyben nincs határ,

Szent örömtől lelkesedve jár,

Dőlvén kedvesének lágy ölére.

Ah, borítván égi szenvedelmek,

Rengetődöl istenálmokon,

S Hymened dalolják a szerelmek!

Hallom vígan, mint Anakreon,

S táncba szállok érte rejtekimben,

S reng a rózsapárta fürteimben.