SZEMÉRMETLEN S BÁTOR LÁNGOK ALATT...

Szemérmetlen s bátor lángok alatt,

Mik feltépik a sötét és bánatos estet,

Feldíszlik a korzón drága tested,

Mint ki diadalkapuk felé halad.

Ó, asszony! e komoly és sötét hegyekkel szemben!

Ó, asszony! a lassan omló ezeréves víz mellett!

Kinek a szavát vágyod,

Hogy a füledbe zengjen?

Kinek ring drága termeted és melled?

Jön-e hozzád alázatosan

Egy férfi, bódult, szegény,

Hogy lehozza neked a csillagokat,

Mik nemde csak teérted

Ragyognak a végtelen egén?