SZEMREHÁNYÁS

Már ezt föl nem tettem rólad,

Szív barátom!

Te ugyan derék legény vagy,

Amint látom.

Oh, te szív, te szív, te csalfa,

Háladatlan!

Szólj: ki véde annyi baj közt

Szakadatlan?

Sorscsapási buzogányok

Súlya ellen,

Mondd, ki őrze? mondd, ki óva?

Nemde mellem?

Lám, e mellnek bizton voltál

Rejtekében,

Bekeríte csontfalával

Bástyaképen.

S ím, hogy fordult most a kocka,

S a szerencse

Kis szeszélye víg ajakkal

Rád köszönte:

Mostan - ahha, háladatlan! -

Örömödben

Háborogva, zajgva tombolsz

Őröd ellen.

Égsz, dagadsz... alighogy bírom

E keresztet!...

Mellemet majd meggyujtod, majd

Megrepeszted.