SZÉN

A kályhából a forró szén bíborlón

arcomba süt a vasrostélyon át:

én is szén voltam, fekete, kemény szén

s most együtt fújjuk a lángok dalát.

Mert égni, égni! mindeneknél szentebb,

a kályha alján, vagy egy nő mögött!

Nem szégyenből pirul a szén, amelyet

egy fázós kéz a tűz közé lökött!

Szén: testvérem, anyagom, ősi testem,

csak melegítsed őt is ma, ez esten,

ma még a hold is olyan bíztató

Adj meleget a testének, amelyre

Krisztusként, vérzőn vagyok odaverve

s amely fehér és hideg, mint a hó...