SZENT: AKI ELMEGY, JÓ: AKI LEÜL

Mondod: szívig beteg vagy és keserű a szád?

Mondom: ha jégvirágaidat leolvasztanád!...

Mondod: szerelmi kínból sok volt már, ami volt?

Mondom: szerelmi kínból elég sohase volt!

Mondod: gonosz a napfény s alattomos a hold?

Mondom: mit még rabolhatsz, rabold szivem, rabold!

Mondod: a kéj elárul s a forróláz lehül?

Mondom: szent, aki elmegy, de jó, aki leül!

Mondod: a kézsimitás halotti induló?

Mondom: halottas házban zokogni, ó, mi jó!

Mondod: elájult szíved lakat az ajkadon?

Mondom: sziveddel csókolj s ajkaddal verj agyon!

Mondod: a régi szerelmek avarján nől a fény?

A tetszhalál halálos betegség! - mondom én;

az ember ajka néma s keresztbe tett kezét

nem feszítheti szét.