Szent Ilona

Mint börtön udvarán a bús rabok,

Egymás után topogtak unt napok.

Austerlitz víg napja éjbe húnyt

És lassan elfakult a büszke múlt.

A háromszögletes kalap kopott

S csak szél trombitált és eső dobolt.

És néha vészes, rémes ütközet volt:

Dübörgő ágyút vontatott a mennybolt.

De egyszer mégis álmodott a rab

És fiatal volt álmában s szabad.

Játszott a réten, gondtalan gyerek

És egy csodás pillangót kergetett,

A pillangó szállt s hogy megfogta szépen,

Mint pára és köd, omlott szét kezében!

Estére búsan hazaballagott,

De édesanyja várta csókkal ott,

Csókkal, dalokkal elringatta lágyan

S a rab fölébredt a magányos ágyban.