Szent János-szobor

Úgy áll az elhagyott kert közepén,

Palástosan, aggon és egyedül,

Mint aki látott minden „jelenést”,

És mindent tud, és mindennek örül.

Az Istenbe s az őszbe elmerült.

És átnéz, messze néz át a kert fáin,

Kő-ajka zeng a déli verőfényben:

„Csak szeressétek egymást, fiacskáim”.