Szent László jelenése

Viharra dördült az ég alja távol.

László morzsolta a szent olvasót,

aztán letette, s a vén bibliából

halkan, hivőn deákul olvasott.

Hálát adott, hogy jámborak a népek,

s kihalt az elhagyott pogány berek.

Szavára villám lobbant és setét lett,

az arca elsápadt s megreszketett.

És messze az ég kékes, ferde, kancsal

tüzét veté el a felhőn vadul,

úgy, mint midőn még háborgott Hadúr.

S vér-csapta szüggyel a fényködbe fent

a karcsu gím könnyezve megjelent,

halálra válva, lángoló aganccsal...