Szent Mihály

Kinek nevével élek, kardos angyal

önts hevet belém, kígyóval csatázni,

önts hitet belém, ördöggel vitázni

önts, megbirkóznom az örök varanggyal,

+++ Ez a rémek pápája, tiarával,

minőt pápák viselnek és szemekkel,

minőt békák viselnek, s pikkelyekkel

s sárga mirigyek mérges ótvarával.

Rút szemörcsén ragadva nyúl a méreg,

melyre csak rágondolni álmot-orzó,

groteszk, mint a Böcklin-mintázta torzó,

fején nőtt tiarával büszke féreg.

+++ E roppant béka, testnyi súlyu szellem

ez éjjelente paplanomra mászik

és érzem, hogy a paplan selyme vásik

s eláll a vérem, elszorúl a mellem.

S kezd hangtalan a békák óriása

beszélni s kancsal zárt lelkembe nézni,

erényt dicsérni és Eötvöst idézni:

»Csak az önzőnek nincs vigasztalása.«

+++ Szónoki hévvel szól és nagy kenettel:

»Csak az lesz boldog, ki mást boldogítand,

szegénynek ád s nem feledi a hittant

S nem kenekedik csiklandó szemettel.«

Én mondanám: »Csúf pápa vagy te, lélek,

és tudom, hogy mind ilyenek a pápák,

méregnek azt az erényt prédikálják,

mely nem erény, mert nem erő«, - de félek.

+++ »Boldogtalan, ki csak magára gondol!«

szól, paplan ráncán mérgét lebocsátván.

»Olvastad Stirnert?« - kérdeném, de gyáván

elnémulok nyomástól s borzalomtól.

És ő nem némul. Nedves tiarája

s fényes szeme sillámlik a sötétbe -

Ó szent Mihály, leborulok elébed.

Kardos angyal, kinek a fény arája,

+++ kinek nevével élek, fényes angyal,

önts hevet belém, kígyóval csatázni,

önts hitet belém, ördöggel vitázni

s erőt, birkóznom ez örök varanggyal.

Önts belém önzést, angyala a harcnak,

hisz önzésnél e földön van-e drágább?

az Úr önzésre építé világát,

önzés a legjobb köszörű a kardnak,

+++ önzés a harcok legkülönb szitója,

miket az Úr itt rendelt örökössé:

harag és önzés tesz szivet nemessé

s a bátor önzőt a nagy Isten ója.

Miért teremtett ösztönnel s erővel,

ha sutba rejtem ösztönöm s erőmet?

énvelem célja van a Teremtőnek

és nem vitázhatom a Teremtővel.

+++ És ösztönöm s erőm azt sugja: Nézd csak

te elnémulsz és minden szó a másé,

te elmaradsz és minden rózsa másé:

légy mint a más, oly öklös, durva, csélcsap.

Mért csúf, ha jó szellem, e békapápa?

önzésre nyálkás, élni indulatlan,

és mert nem önző, vigasztalhatatlan

(csak az önzőnek van vigasztalása.)

+++ Önzés angyala, jőjj el, lángos angyal

önts hevet belém, kígyóval csatázni,

önts hitet belém, ördöggel vitázni,

önts, megbirkóznom az örök varanggyal.