Szent szegénység

Úgy hordozom a szegénység gubáját,

Mint valami dús királyi palástot,

Nyugalmas és hatalmas büszkeséggel,

Mint aki titkos, új kincsekkel áldott.

A kurtakocsmák söntését az éjben

Úgy megterítem hittel és malaszttal

És mámoros jóságom italától

Magas jókedvre derül minden asztal.

A koldusoknak pazar kézzel osztok

Vigasztalást és áldást nyakrafőre,

Hogy szentmise lesz a boros felejtés,

Hogy az úr vére lesz a könnyű lőre.