Szentségtörés

Mint első áldozásra aki készül,

Fehér ingében sápadtan virrasztva,

Remegve, hogy nem méltó ily malasztra,

Imát rebegve boldog menedékül:

Úgy készülődtem én az életemre

S mint az oltári ostya égi ízét

Sóváran vártam első csókja mézét

Annak, ki vár rám messze, messze, messze:

Ó szent magány, szép csönd, ó szűz nemesség,

Szívem adventje, hófehér roráte,

Ó áldott angelusz, ó tiszta áve!

Ó arany, mirrha, tömjén, szép gyerekség.

Jöttek sokan... de ő soha, soha!

Ó első áldozás bűnös bora!