SZÉP HAJADON

Kisleány-seregben

Serdült hajadon

Jár szelíd örömmel

A zöld pázsiton.

Tűzve szög hajába

Van virágos ág;

Maga messze földön

A legszebb virág.

Még alig hagyá el

Bábjátékait,

Még alig felejté

Gyermekálmait.

Mint kicsin baráti,

Ártatlanka még,

De szemében új tűz

Bájvilága ég.

Lába, mint a szellő

Könnyüden lebeg,

Ah de keble néha

Lassan fölpiheg.

Vajh, ki bírja e szív

Első vágyait,

Tiszta gerjedelmét,

Sóhajtásait?

Vajh! kinek virít e

Mennyből szállt tavasz?

Szent egek! beh boldog,

Boldog ember az!