Szép halál

Sötét éjjel van. Ott künt hull a hó.

Végtelen, pihés, fehér havazás

takarja be a kertet, – a világot –

Az átfutó szél gyors lépései

a mély szőnyegen némaságba vesznek.

Sötét éjjel van. Ott künt hull a hó.

Mind vastagabb a hermelin palást,

s lassan eltűnik a sok pinceablak,

tizenegykor a ház faláig ér,

éjfél után az emelet is mélyen

hóba temetve, minden betakarva...

Csodás, iszonyú hermelin palást!

A szívünk nyugodt, sejtelmet nem érez,

késő éjjel van, – fehér ágyban alszunk –

odakünt hull a hó

és lassan-lassan minden olyan szép lesz!