SZÉP LASSAN ÍGY LOBBANNA EL...

Élek-e még egyszer falun,

elcsendesült szelíd borúban,

rózsák és olajfák között,

mint egykor Alsódomborúban?

Lesve vasárnap alkonyon

távoli gyorsvonat zörejjét

és, hogy a vágy, mely még tüzel,

valahára mégis beteljék?

Élek-e még egyszer falun,

kavicsos udvar közepében?

Hol a diófa levele

altatódalt susog az éjben;

ahol a sűrű kert felől

oly andalító illat árad,

ahol a szív elcsendesül,

ahol a lélek sose fáradt.

Élek-e még egyszer falun,

oly gondtalan, oly felelőtlen? -

A kerítés mögött, ahol

Veronikára leskelődtem...

Ebéd után elalszom-e

vadszőlő-árnyékos lugasban,

míg fecskék húznak lassan el

a kékszín sugaras magasban...

Most ötvenkettő... Hatvanig

még nyolc év van... Ebből kitelnék...

Áthűsölnék még pár nyarat,

néhányszor békén kitelelnék...

Ha fellobbanna a szivem,

nem tudnám: emlék-e, remény-e?

Szép lassan így lobbanna el

a petróleumlámpa fénye...