SZÉP NŐ ÉJJEL A KÁVÉHÁZBAN

Nehéz bundád egy gombja annyit ér,

mint felkiáltni egy halálos ágyon:

- Jaj, Istenem, be szép volt életem

s most vígan szállok el veled, halálom!

S szemed, e forró csepp ritka olaj,

még többet ér, még többet százezerszer:

a roppant égnek villogó ivét

harsogva, égve visszazengő ékszer.

Kis parfőmös zsebkendőd többet ér,

mint evilági életemnek ára,

ha medvés muffod meleg mélyiből

kiúsztatod a vad villanyvilágra,

ahol a füstben, melybe fürdetem

szívem elaggott kisdedét: szerelmem,

sötétruhás pincérek közt úgy ülsz,

mint egyetlen vigasz egy fáradt fejben.