Szép volt

Lopott fények: én tőletek tanultam

Szeretni a nagy, örök fényeket,

Hazug napok ragyogták be az útam,

De mégis fénytől voltam részeg

És beteg.

Lopott fény, áldott légy, ó szerelem,

Mely egy hazug nő szőke haján égett,

Mely sok sírást és dalt hozott nekem

S tragédiát, melyen kacag, aki

Nem ért meg.

Lopott fény, áldott légy, dicsőség,

Mely ifjúságom távol havasán

Csillogtál néha, mint hideg meddőség,

Hiú fény, elvesztél és itt maradt

A magány.

Lopott fények, ó mégis áldva áldom

A színpadi lámpák tört sugarát

És melegszem sok izzó, régi lángon.

Ó Anna, ó Hír, én két csalfa párom,

Hadd gondolok mégis dalolva és

Sírva rád!