SZÉP VOLTÁL VOLNA

Szép voltál volna, lyányoknak való

S Istentől is víg ölekre eresztett

S be furcsa vagy

Ma, amikor vén fagy-szemed mereszted

Csókok után, be furcsa vagy.

Tépted, tiportad rózsás napjaid

S rózsás napjaid tépték és tiporták,

Életeden

Átbitangoltak némber-csordák,

Ifjú, forró életeden.

Nem tudták s te sem tudtad, hogy ki vagy

S hogy szépséged vár szemeden kitörvén

S hogy szép lehess:

Ezt kivánja bús daccal ősi törvény

S minden dacol, hogy szép lehess.

Elmulasztottak finom, lágy kezek

S te is magadat, óh, elmulasztottad

S a szépülést

Hagytad a boldog, csúnya ravaszoknak,

A jussodat, a szépülést.

Amennyi csók volt akkor érdemes,

Valamennyi mind te szépséged várta,

Ölt szinedért

Hullott le akkor száz csillogó párta,

Holt szépségért, ölt szinedért.

Szép voltál volna: hervadt, csúf fejed

Konyítsd le most már ki nem sírott könnyel

S a lyányokat,

Adós maradván nekik száz örömmel,

Áldd és átkozd a lyányokat.