SZÉPHALMON

Te, a nemzet-hálátalanság

Égbekiáltó némasága,

A nemzet-szégyen Káin-bélyege,

Oh Széphalom!

Azért kellett-e csak

Hozzád zarándokolnom,

Hogy egy hajtásra oly hosszút igyam

A keserűség poharából,

Amilyet eddig még talán nem ittam?...

Ez volt tehát

A múzsák egykori tanyája,

Hol most haszonbérlő zsidó lakik?

Azon szobában,

Melyben Kazinczy Ferenc

Élt s kilehelte tiszta lelkét,

Most piszkos nyávogó porontyok

Hentergenek,

S a szentek szentéből, nejének

Szobájából ím kamra lett,

Mely ronda lommal van tele.

Ki innen e falak közül!

Félek, hogy a ház rám szakad,

Mert nagy teher nehezkedik rá:

Az isten átka. - -

Nagy ég, a pompás kert mivé lett!

Még mostan is mosolyg, mosolyg,

De szívetszaggatólag,

Mint a megőrült szép leány.

Elvadulának a gyümölcsfák,

S alattok fű terem buján,

Sürűn és magasan;

Tán el akarja rejteni

A pusztulásnak szellemét,

Mely itt két kézzel dolgozik,

Vagy az utat akarja

Elfödni, mely a sír mellé vezet,

Hogy a halottnak nyúgodalmát

Ne háborítsa senki,

Mert nyúgalomra nagy szüksége van,

Kit hetven évig üldözött az élet.

Itt nyugszik ő

Vad fák és vad füvek körében,

Fölötte hófehér szobor...

Miért fehér? miért nem fekete?

Vegyétek el s tűzzétek föl helyébe

Sötét sorsának zászlaját!

Oly bántó e fehér hazugság. -

És ezt is özvegye

Állíttatá, ez oszlopot;

De könnyen telt ki tőle,

Mert nem maradt több,

Csupán hét árva gyermeke.

S miért tett volna oszlopot

Sírjához a haza?

Hiszen mit tett ő a hazáért?

Miatta hét esztendeig szivá csak

A börtönök dögvészes levegőjét,

És csak fél századig

Tartá vállán, mint Atlasz az eget,

A nemzetiségnek ügyét.

Magyar nemzet, most nem volnál magyar,

Ő akkor volt az, midőn senki sem volt,

Midőn magyarnak lenni

Szégyen vala.

És te, hazám, te így fizetted őt!

Mig élt: fázott és éhezett,

S most sírja olyan elhagyott,

Mint számüzötté,

Ki idegen földön vesz el. -

Hálás haza,

A szent halott nevében

Vedd forró köszönetemet!

Ha gyermekem lesz,

Ki arra készül,

Hogy néked éljen:

Ide fogom majd őt vezetni

E sírhalomhoz... buzditásul.