SZÉPHALOM.

Nem ragyogok mint Pest, nem mint Buda tornyai, vára;

Törpe vityillóim szalmatető fedezi.

Ámde jön a honfi, s buzgó hálára fakadva

Idvezel: ő tudja, hol kele hajnali fény;

Hosszú álom után hol zendűlt égi varázzsal

A csalogány, hol nyílt grátia-kényü ajak.

Fényljenek a büszkék, ne az én kunyhóim. Örömmel

Rám ismér, áldván tájamat, a hazafi;

És mikor eltűn majd a hajnal, s déli sugárban

E haza fényleni fog: szent lesz előtte nevem.