Szeptember végén

Ősz járja megint, hervadt levelek

Röpködnek a légben szerte a fákrul.

Elvitte a gólya a fényt, meleget.

Busuló szivem ujra bezárul.

Itt vagy szomorúság! lomha ködöd

Elfödjön-e minden kék egü tájat?...

Csüggedve a gyász érzési között,

Ne reméljek-e, fényre ne várjak?

Fojtsd vissza, kebel, bús érzetidet!

Költő, a lemondást verd ki szivedből!

Sárguljon a lomb! Mig hullva zizeg:

Te dalolj a jövő kikeletről!