Szeptember

Fázik az ujjam s lantom húrja

Egy kissé megereszkedett,

Elfog szeptember mélabúja

S veszem überciheremet.

A nyári vendéglői terasz

Oly elhagyott, mint a babám.

Remény és falevél elhervad

És tetszhalott a Pán, a Pán!

De bezzeg éled ám a város!

A primadonna és diák

Határidőre jött, mely záros

S jönnek szekundák s kritikák!

Viszont elmennek már a fecskék

És elmegy a pénz is, ha van.

Ó szeptember, ó őszi esték

Hány verset ír most hány alany!