SZEPTEMBER

Mitől oly terhes minden ősz

s mért kábulunk el illatában?

S ha lágyan perg a sok levél,

mért látjuk, hogy ott a halál van?

Ha szőlőgerezdhez nyulunk,

mért járja hő az ujjainkat?

S az érett nő mért gyengül el,

mint rózsa, mit a szél megingat?

És mint a vágyó anyaméh,

miért járunk szívig kinyílva?

S miért cseng és mért mosolyog

az érett körte, alma, szilva?

Ezt kérdi öntudatlanul

így őszidőn a gyötrött lélek.

Bámulván csöndes betüit

a kalendárjom levelének.

S míg leterítve áll az ágy

s a kályhának még lángja nincsen

az ablakon az őszi fény

beszáll s megcsúszik a kilincsen.

S kopogtatás nélkül benyit

az ősz, adója legjobb jónak;

az érett magzatot hozó

anya: a kilencedik hónap.