SZERELEM ÉS RAVATAL

Ha durcás kis arcod

Egészen az arcomra

Fekteted, Te, én kicsi lyányom:

Nem bánom:

Csak a könnyeink folyjanak össze.

Ha egy kicsit sírsz tán,

Ha sírnál, miként tudsz jól:

Két, nagy szemed mocskolva egyre:

Eszedbe

Mégis én jutok akkor és mindig.

Ha a nevetésed

Tőlem messze célozna,

Ha akarlak, vissza-célozlak

S elhozlak

Bíróságom elé kis bűnösként.

Ha az örömöddel,

E kis tarka madárral,

Földalolod szívem, kalitkád,

A titkát,

Mint a hű temető őrizem meg.

Ha kicsit elfordulsz

S ha nagyon eltávoznál,

Már rajtad a fekete leplek:

Szeretlek

S ravatal-jussú az én szerelmem.