SZERELEM.

Hogy lángra gyúlt én szívem általad:

Érzém mindenható hatalmadat!

Csüggvén hölgyem hő ajkain:

Több kéjt szivem nem bíra már...

Csak boldogságod volt velem,

Fényes sugár, meleg sugár!

Fényes sugár, meleg sugár!

Forró, forró miként a nyár dele,

S villámontó volt a lány kebele!

E szív egén el-elborult,

Fel-felderűlt a láthatár...

Adtál a kéjhez kínokat,

Kétes sugár, csalárd sugár!

Kétes sugár, csalárd sugár!

S mindez hová lőn? Évek tűnve el:

Fagyos nyugalmat érez e kebel!

Fényed, mikép az őszi nap,

Tőlem mind távolabbra jár;

S e szívre több hatalma nincs,

Halvány sugár, hideg sugár!

Halvány sugár, hideg sugár!