Szerelem

Szép, ősi szó, mámoros messze illat,

Távoli akkord, fájó és örök,

Beárnyékozod borús álmainkat:

Égi követ liliomok között.

A végzet voltál vesztett ifjúságom

Szent tavaszában: élet és halál,

Bús életem és gyönyörű halálom

És elhagyál!

Emlékezem reád vigíliákon,

Könyvek és könnyek és borok között,

Ha elkerül a béke és az álom

S az elmúlás rút váza rám zörög.

Emlékezem és nem fáj már az élet,

Emlékezem és nem fáj a halál:

Szelíd arkangyal, nyilad erre téved

És eltalál!