SZERELEM

By Zoltán Somlyó

Elloptam egy arcot valahonnan.

Honnan?... Honnan?...

Én már azt nem tudom.

Elindultam vele valamerre.

Merre?... Merre?...

Előre az uton.

Elviszem a szívembe valameddig.

Meddig?... Meddig?...

Amíg kisüt a hold.

S az égi fénybe megcsudálom:

Álom!... Álom!...

Mint minden, amim volt.